Életem az állataimmal, akik történetesen bassetek

Hát hazaértünk szerencsésen!!

Utunk Csepregre meglepően nyugodtan tellt. Lénuka és Lara egy ketrecben, a Brúnó pedig a csomagtartó részben utazott. Reggel indultunk 20 km után megállítottak a rendőrök.. közúti ellenőrzés.. amint meglátták a kutyákat kiült a vigyor az arcukra, kérdezgették hova viszem őket, mit csinálunk stb.. aztán megjegyezték a Brúnóra, nézd már milyen bamba fejet vág! szerencséjük volt, mert még korán lévén Brúnó félkómában leledzett és nem támadta be a kocsihoz közel hajoló rendőröket :) mert tud ám ő őrző védőzni a kocsiban ha kell..

A lányok végigaludták az utat, Brúnó meg szokásához híven végig nézegette.. szerintem símán hazatalálna, annyit jártunk már ezen az úton :)

Fehérváron megálltunk egy egészségügyi sétára, felmentünk az emlékműhöz, körülnéztünk egyet. Onnantól már megállás nélkül mentünk Szombathelyre, ahol kiraktuk az embert, és tovább indultunk a célállomásra. Csepregen Lénukát úgy kellett kikönyörögni a kocsiból annyira jól érezte magát :)

Anyámnak 2 nagykutyája van (németjuhász-malamut keverékek), akik általában nem foglalkoznak az általam odacipelt (manapság mindig újabb) ebállatokkal. Természetesnek veszik, hogy hozzám tartoznak, megszaglásszák őket és onnantól ott vannak.

Na a lányoktól valami ok miatt kissé félnek.. nem tudom megmagyarázni, de egyszerűen elkerülik őket, ha azok odamennek játszani elugranak előlük.. lehet megszokták az állandó kan jelenlétet..

Léna kissé meg volt szeppenve elsőre, de gyorsan feloldódott, és miután leképezte, hogy itt megint csak a Lara maradt játszó partnernek ott folytatták ahol otthon abbahagyták. :)

Kiraktam a ketrecet az udvarra, ha elfáradnának legyen saját helyük, ahol pihenhetnek, de jó idő volt uh estig senki nem ment feléje. Este, bár Brúnó otthon a ketrec felé sem megy, betelepült, kisajátította magának és morgott az újonnan érkező lakótársakra, uh azok ott ültek szerencsétlenül az ajtaja előtt és bámulták a bent durmoló uraságot.. mivel az eső is eleredt, becipeltem a ketrecet a garázsba, meg beraktam egy nagy kutyafekhelyet mellé, így mindenkinek lett helye, csend lett és nyugalom.

Na persze ez csak időleges volt, mivel Lara nagy macskavadász lévén felfedezte anyám kismacskáit, onnantól üvöltve vadászta őket az éjszaka közepén.. kiszóltam néhányszor, de nem hatotta meg, mindig újra kezdte.. na mondom a szomszédok megint elátkozzák összes ősömet, hogy hülye kutyát hoztam ide, uh kimentem és egy jól irányzott pofánveréssel elejét vettem a további tutulásnak.. Lara is ért az erőszak nyelvén jól, uh beballagott a fekhelyére és elcsendesült.

Szerencsére jó időt fogtunk ki a hétvégére, uh különösebb hideg nélkül megúszták állataim, egész nap kint tudtak lenni, Lara macskázott, Léna végigporszívózta az udvart, és minden ehetőnek minősített dolgot megkóstolt, Brúnó meg csak nézett ki a fejéből, meg őrzőzött a nagykutyákkal. Volt amikor öten rohangásztak Larával az élen, őt kergette mindenki, ő meg boldogan rohant előlük, élvezte hogy központban lehet.

Szóval nagyon jól tellt a hétvége. a visszafelé úton sem volt semmi probléma, nem pisilt be Lénuka, csendben, kifáradva utaztak, a 3 napi ridegtartás megtette hatását, még a Brúnó is aludt végig.

---

Hétfő:

A hidegre való tekintettel, úgy döntöttünk kell az ebállatoknak egy új belső kéró, amiben mindhárman elférnek. Hőszigetelt, leemelhető tetejűt álmodtam meg, amit emberem meg is tervezett szépen. Reggel elmentünk megvenni az anyagokat hozzá, és délután nekilátott a fúrásnak faragásnak. Ez már nem az első ház, amit gyártunk nekik, van egy külső nyári lakjuk, meg egy másik szigetelt, amit sajnos elméreteznünk és nem tudtak megfordulni benne, uh az nincs használatban. Szóval gyakorlott házépítő révén gyorsan haladt a munka, elkészült a keret és a hőszígetelt alja, sajnos ekkorra már erősen besötétedett, uh keddre csúszott a befejezés. A ház alapja egy tetőléc keret, ami köré szendvics módszerrel készülnek a falak (2 réteg OSB lap közötte hungarocell lemez). Brúnó amikor elkészült a keret beült a közepébe és onnan szemlélte a munkálatokat, irányított és feltartott :)) Ő már akkor tisztában volt vele, hogy megint kapnak valamit, és mennyire meg is érdemlik..

Ez itt a hétfő esti állapot, remélem ma már egy végleges verzó vár otthon ha hazaérek a munkából, tele kutyákkal :))

Lénuka is nagyon várja már, hogy végre kész legyen a ház...

.. mert egyébként rendkívül sanyarú sorsuk van, majd megfagynak.. :))) 

Holnap elutazunk Vas megyébe Anyámhoz. Ez lesz Lénuka első útja oda, 4 napot leszünk ott.

Kissé izgulok hogy fogja bírni az utat, eddigi rövid túrái fejhangon tutulással telltek, igaz egyedül volt mindig a kocsiban a nagyok nélkül. Most egy igazi hosszú, 300 km-es túrával edzheti hangszálait és a mi idegeinket :))

A mai napunk állandó balhézással tellt, még most is a kosarukban ütik vágják egymást.. egyszerűen nem lehet őket leállítani, a két idióta nőszemély pörög mint a mérgezett egér.. néha bevonják Brúnót is de neki bőven elég napi 1 óra intenzív rohangálás, verekedés, uh a nap többi részében csak figyeli a gyagyásokat, hogy szedik szét egymást.

Ha hazajövünk közzéteszem kalandjainkat!!

Addig is néhány kép a mai napról :)

Éjszakáim gyorsan és nyugtalanul tellnek. Léna nehezen hajlandó megtanulni, mi is az a szobatisztaság.

Nagyon éber alvó vagyok, így minden rezdülésükre felébredek. Meghallom, ha Léna felkel és elkezd dünnyögni.. ekkor kell akcióba kezdeni, hogy ne legyen késő!

Most, hogy bejött ez a nagyon csúnya, hideg idő, mindketten kényszeresen ágyban maradnánk inkább, de a természet hív..

Kiugrok az ágyból, felkapom a fürdőköpenyt és rohanok, nekem kell előbb a kosárhoz érni, mint ahogy kiszállna. Ajtónyitás, kicibálás, általában szóban, de néha kényszerítő eszközöket is be kell vetni.. eszméletlen hogy képes félkómában, járás közben végigcsurgatni a folyosót, ha nem vagyok elég gyors..

Ha már kint van és nem folyt el az összes pisije útközben, akkor nincs gond, gyorsan könnyít magán.. csak.. mostanában képes bekakálni is az előtérbe, uh éjjel minimum egyszer megvárom, hogy kint elvégezze nagydolgát is..

Csodálatos élmény hidegben, esőben kint ácsorogni az udvaron, pizsamában, papucsban, és szépen kérlelni, kakáljon már végre, mert megfagyunk mindketten. Persze ő jobbnak látja beslisszolni a védett előtérbe, hogy aztán suttyomban elvégezze dolgát a hátsó sarokban.. jobbnak látná!! persze nem hagyom, uh némileg fel kell emelnem a hangom, hogy kint maradjon, és nézünk egymásra szépen, hogy akkor most mi legyen.. lilulnak az ujjaim, ő még mindig csak ül és nézegeti a kutyaajtót, mikor.. mikor.. elindul.. én kiabálok, meg ne próbálj bemenni, ekkor megáll.. látszik a fején, hogy nagyon gondolkodik, már kezd fázni, vajon mi a fenét akarhat ez tőlem?

Mászkálok a kertben, hátha a mozgás megindítja a bélmozgását.. és... hát igen leguggol.. szuper rohanhatunk be..

Néha az éjszakai kerti séta nehezítve van egy plussz résztvevővel, akit Larának hívnak.. ő nem érti mit kóválygunk kint és boldog hogy akkor jááátééééék!!! összeugrálja a fürdőköpenyem, még futkozhatok is előle, hogy ne legyek csupa kosz, mert ő minden élethelyzetben képes nyakig sáros lenni, lévén vakondok az ősei, erre már rájöttem az első nap, amikor hozzánk került..

Ha valaki épp az utcán kószál miközben pisiltetek, el tudom képzelni mit képzel rólunk :)) jó hírem biztos nincs a faluban :)

Na de ha mindenki kész, akkor bebattyogok a szobába, onnan fürdőbe, könyékig kimosom magam és beledőlök a jó meleg ágyba, egészen 2 órán át pihenhetek, amikor az egész újra kezdődik..

MIKOR NŐ MÁR FEL A LÉNA??? DE LEGALÁBBIS MIKOR LESZ SZOBATISZTA?? Jó lenne tudni mikor aludhatom végre végig az éjszakát megint!!!

MEGÉRI???

MEGÉRI, mert imádom azt a makacs kisköcsög fejét!! Az ember ne tartson bassetet ha nyugalomra vágyik, ezt megtanulhattam az elmúlt 5,5 évben.

Szervusztok Olvasóim!

Régóta megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy megírom állataim hétköznapjait. Most el is kezdem publikálni 3 csodálatos, okos és szép, makacs basset történetét. Na jó nem mindegyik okos :) De a többi igaz..

Előljáróban tudni kell rólam, hogy fél éve még 2 bassetem volt, Brúnó és Artúr, éltük a jól megszokott életünket, kirándultunk.. az ebek csinálták a megszokott szemétségeiket, lopásaikat, mint minden basset, ők sem voltak jobbak :) Imádtuk egymást.

Aztán beütött a krach.. Artúr beteg lett, sokáig jártunk orvosról orvosra, mire kiderült mi is a probléma, nyirokcsomó rák lett a diagnózis. Június végén kerültünk ennek a területnek a specialistájához, Dr. Vajdovich Péterhez, aki mindent megtett Artúrkám életéért, de sajnos a kemoterápia nagyon megviselte az immunrendszerét, kapott egy gyomorfertőzést, és július 17-én elpusztult. Szegény még 5 éves sem volt. Óriási űrt hagyott lelkünkben halála, Brúnó is teljesen kétségbeesett, hogy nem volt többé társa.

Ekkor el kellett gondolkodnom hogyan folytassuk életünket, nem nézhettem tétlenül, hogy szegény kutyám szenved a magánytól, nem eszik rendesen. Próbáltam a jövőre koncentrálni, nem Artúr halálra gondolni, mert az szörnyű volt.

Megbeszéltem egy barátommal, aki basseteket tenyészt (The Voice of Forest kennel), hogy kapok tőle egy fiatal szukát, aki társa lehet Brúnónak, amíg kiválasztok egy megfelelő qualitásokkal rendelkező babakutyát, aki majd végleges lakónk lesz.

2 héttel Artúr halála után lementünk Laráért, aki egy tündéri fiatal 10 hónapos szuka volt. Brúnóról tudni kell, hogy nem egy falkakutya, ő nagyon jól érezte magát kettesben Artúrral, és sorozatban kudarcot vallottak a törekvéseim, hogy egy szukát hozzak közéjük (pedig megpróbáltam!), így kissé féltem mi lesz a reakciója egy idegen kutya láttán udvarában.

Az első napok morgolódással telltek, de mivel Lara tüzelt, így hamar megszerettette magát az ugyan kiherélt, de identitását el nem vesztő fiúval. Az sem volt utolsó szempont persze, hogy eszméletlen jóindulatú, az agresszió csíráját is nélkülöző szukáról volt szó! Igaz Lara kicsit szőkének született, de a túléléshez való ösztönei működnek (evés, ivás, alvás) :)

Velem nagyon gyorsan megtalálta a közös hangot, de a barátommal nem tud kibékülni azóta sem, fél tőle. Nem igazán értjük ezt, de szerintem ő sem, hiszen sosem bántottuk.. Nem sok embert enged a közelébe, de akit igen, azt imádja, röfög neki, dörgölőzik és ugrál..

Nem húzom sokáig az előtörténetet, szeptember 27-én megérkezett hozzánk Léna az of Riverside kennelből.

Csodálatos kis jószág. Gyönyörű, okos és makacs. Elsősorban társat választottam Brúnónak, másodsorban egy szép kiállítási minőségű szukát magamnak :) Azt hiszem minden elvárásnak meg fog felelni, persze majd meglátjuk milyen lesz felnőtt korában, most nagyon ígértes.

3 hete van nálunk, nagyon szeretik egymást Larával, aki igazi bébiszitterként viselkedik vele, hagyja magát leharcolni, a fülét csócsálni.. Léna bármit megtehet vele..

Brúnó a szokásos morcos öreguras arcát mutatta sokáig vele szemben, nem igazán értette minek már ide egy újabb izgága, aki kiszorít a gazdi kegyeiből, folyton ott kavarog körülötte, le sem lehet vakarni :) Néhányszor megrendezte Lénut, aki onnantól a megfelelő tisztelettel tekintett rá, és kerülte a közvetlen kontaktust, várva, hogy Brúnó megenyhüljön irányába.

És akkor jöjjenek a napi történetek!

Tegnap reggel egy nagyon aranyos jelenet fogadott az előtérben.

Még 1 hete vettünk egy kosarat az új jövevénynek, hogy neki is legyen saját helye. Persze ezt mindenki használja, mert tetszetős kis darab. Belevágtunk egy jó kis szivacsot, plédeket bele, aztán mindenki kedvenc helye lett pillanatok alatt!

Brúnó nem az a tipus aki megengedi bárkinek hogy mellé feküdjön. Reggel kimentek pisilni, hallom Brúnó visszarohan beleugrik a kosárba, recsegés, ropogás, helyezkedés, óriási nyögés, ezzel kómába is esett, horkolás. Hallom a kutyaajtó újabb zörgését, valaki megint bejött.. (én az ágyban fekszem, és csak a hangokat hallom), nyöszörgés, nyivákolás, ez a Léna.. nem találja helyét, elkezdi rágni a kosarat, hátha Brúnó kivonul belőle.. nincs szerencséje.. morog, ugat, variál, aztán csend. Na mondom megunta, elment a kanpéra aludni. Újabb kutyaajtó csapódás, Léna megint morog, röfög, nyög.. Lara jött és ráfeküdt, pont mint mindig :)

Csörög a vekker, kelni kell, kinézek az ajtón és ez a látvány fogad :)